Pánik

Na jó kedden rámjött a pánik. Már csak két hét és megyek haza.
Vagyis csomagolni kell, ami tekintve, h vettem egy-két holmit, plusz
csak egy kis táskával érkeztem, nem annyira egyszerű mutatvány.
Persze tudtam, h kell börönd és hihetetlen elegánsan rendeltem is
egyet a netről. Merthogy többszöri próbálkozás ellenére sem
jutottam el addig az áruházig ahol böröndöt lehet kapni. Aztán az
egyik vendégnél láttam egy böröndöt ami tetszett (meg leginkább
a húzókája formája :-))- és most nézem, h vasmacska van rajta...
mennyire autentikus már na! :-)))
Szóval felmentem a netre és rendeltem. Persze kis szépséghibája a
dolognak, h sokkal kisebbet rendeltem mint amit akartam és így
mondhatni drágán vettem, bár amiket a plázás boltban láttam azok
legalább ennyibe kerültek és nem is tetszenek. Az is igaz viszont, h
Edward meg vett egy böröndöt St. Maarten-on és az fele árért kb.
3x ekkora.... Na mindegy, rám mindig is jellemző volt ez, én sosem
tudok bagóért szuper jó dolgokat venni, inkább pont az ellenkezője
történik :-)
Viszont ez a méret a gépre felvihető kézipoggyász kategória azt
hiszem, és így már mindjárt oké a dolog, mivel az ajándékokat
mindenképpen kézipoggyászként akarnám hazavinni és így nem kell
a lila "kis" retikülömet tönkretenni még inkább. Komolyan mondom
ez a táska (a lila) amit tavaly Madridban vettem, bármibe is került
megérte az árát azóta gyakorlatilag szinte csak azt használom.
Belize-be nem mentem ki pedig utolsó alkalmam lett volna rá, ellenben
remekül bepakoltam a két jelenleg rendelkezésemre álló táskába
"szinte mindent". Úgy tűnik kis zsonglőrködéssel minden jelenleg
meglévő holmimat be tudom pakolni, de ha még egy darab valamit
veszek már nem fogok beférni. Vagyis kell mindenképpen egy nagy
börönd amibe kényelmesen pakolok. Mondtam Edwardnak, h most Port
Canaveralban nézzük meg megint nincs-e neki olyan Samsonite amit
eredetileg akart venni és ha van akkor vegye meg én meg megveszem a
szuperolcsó maarten-os böröndjét, vagy ha nem talál samsonite-ot
akkor vegyenek nekem is Antonioval egy hasonlót, jövő szerdán mert
én akkor már nem tudok kimenni majd. Kedden ugyanis csoportváltás
megint vagyis St. Thomasra sem tudok majd kimenni már. Ellenben 24
órát dolgozunk majd megint mivel ez az éjszakáról nappali
műszakra állás velejárója. Hétfő este 5-től másnap este 7-ig
dolgozunk majd. Szép.
Edward belement a dologba, aztán este a kabinsteward Antonio mondta, h
neki két böröndje van az egyiket szívesen nekem adja, mert most
csak a helyet foglalja és mielőtt hazamegy majd vesz másikat Maarten-
on.
Ettől egy kicsit megnyugodtam, és ma talán már sikerül is
megnéznem a böröndjét :-)
Ami egyébként Antonio-t illeti, komolyan sajnálom, h nem ő volt
végig a stewardom. Nagyon rendes, egy csomót segít, meg neki én is
szívesen segítek. Vele tényleg csapatként dolgozunk nem úgy mint
Paulcyval. Wayan is mondta, h kár, h csak most jött mert sokkal jobb
vele dolgozni. Egyébként Wayan meg Antonio annyira jól kijöttek, h
Antonio a mostani vendégeknek is mindig azt mondja, h két
asszisztense van, Anikó és Wayan :-))) A múltkor mondtam is neki, h
látom nagyon hiányolod Wayant mert Wayant mondasz Yudi (az új
asszisztens) helyett, pedig Yudit kb. 5 éve ismeri és több hajón
dolgoztak már együtt, volt már korábban is az asszisztense. Erre
mondta, h hát igen, ez tényleg igaz, mert nagyon jól tudtak együtt
dolgozni.
Nekem is mondja, h reméli, h még majd együtt dolgozunk valamikor.
Hát majd meglátjuk, de én is örülnék neki.
Mert, hogy ha nem lett volna egyértelmű jövök vissza. Nem mondom, h
nem izgulok, mert fogalmam sincs, hogyan fogom bírni másodszor is ezt
a kiképzést, de talán most már a szervezetem ráállt erre a
ritmusra és könnyen visszazökken majd két hónap múlva.
Ugyanakkor a tenger és napsütés vonzása igen nagy úr...
Szóval jövök vissza, december 17-én már újra Miamiban kell legyek.
De addig még hátravan az utolsó 9 nap, meg pár nap Miamiban és
két hónap végre otthon.