Belize

Most kedden volt az utolsó lehetőségem, h még egyszer megnézzem Belize-t, de nem mentem ki.

Egyrészt mert elaludtam, másrészt meg azért aludtam el valószínűleg mert nem lett volna értelme felkelni. Ugyanis nem engedtek ki egyetlen egy embert sem a személyzetből. Egyfelől azt hallottam azért mert nagy volt a hullámzás, és a személyzet nem kockáztathatja magát, fontosabb mint a vendég :-) másrészt, h sok vendég akart kimenni és mivel övék az elsőbbség a tenderhajón (mert hogy ez egy ilyen kikötő ugye, ahol nem rendesen parkolunk hanem a nyílt tengeren horgonyzunk és kis tenderhajók jönnek mennek a hajó és a szárazföld közöttt)

Végül is nem nagy veszteség, igaz Belize pólóm így nem lesz.

Viszont hűtőmágnesem van, azt a múltkor vettem mikor elmentem egy kajakos "dzsungeltúrára".

Na ez csak így hangzik nagyon kalandosan a valóságban nem volt túl extra az egész.

Először snorkelezni akartam volna menni mert, hogy az itt a legjobb állítólag, aztán Abhi (a kikötőkbeli programokat szervező manager) mondta, h lehet menni kajakozni is és akkor inkább átváltottam erre. Megint a kis lúzerségem :-) Na mindegy.

Aludtam vagy 3 órát aznap mert 9.30-kor indult a túra, és tiszta ideg voltam nehogy elaludjak :-)

Busszal mentünk el a helyszínre ami egy kisebb parkszerűség. Rajtam kivűl 6 vendég volt akit ez érdekelt, de ugyanebben a parkban volt valami lovastúra is, úgyhogy velük együtt már majdnem tele lett egy nagy busz.

Odafelé a pasi remek történetekkel, kis történelemmel szórakoztatott bennünket, amiből leginkább arra emlékszem, h mondta, h a tv csatornák itt rendkívül olcsóak mert valahonnan szó szerint lopják az adást, és azt mondta, h "Belize anno a kalózkodásra épült és ez azóta sem változott sokat" :-))

A kb. háromnegyed órás buszozás után megérkeztünk a parkba, ami engem egyáltalán nem dzsungel hatású volt. Sőt ott ahol a kajakok voltak, a víz olyan volt mintha a Bodrog árterén lennénk. Ez az érzésem később sem változott :-)

Lévén, h csak én nem voltam párban a nagyon szimpatikus kisérő gyerek, Amon -aki a parkban vett át minket- megkérdezte egyedül akarok menni vagy inkább vele. Kis gondolkozás után úgy döntöttem, h elég fáradt vagyok én, szóval szinte biztosan bénáznék valamit ami talán nem lenne annyira jó, így úgy döntöttem mennék vele.

Na ez végre jó döntés volt! :-) Így ugyanis ő folyamatosan mutogatott nekem mindenfélét. Mi voltunk a zárócsónak így szép nyugodtan haladtunk, egyébként sem volt kapkodás.

Mutatta a fán például a csigatojásokat. Ha rózsaszín volt akkor abban még benne voltak a csigák, ha fehér akkor már a csigák "kikeltek" és visszaestek a vízbe ahova tartoznak.

Voltak denevérek is, amik bőszen eszik a moszkitókat, meg az egyéb zavaró élőlényeket. Láttam kakadut is azt hiszem, csak azt nem igazán tudtam lefotózni. Mutatott nagy termeszfészket is, meg egy nagyon pici madár fészket, és mondta a madár nevét is, de angolul ez nem mond semmit sem. Nem vagyok túlságosan otthon a madarakban, de azt hiszem kolibri volt, vagy valami hasonló ami nagyon pici és nagyon gyorsan ver a szárnya :-)))

így hogy Amon magyarázott, egész érdekes volt, de nem egy olyan óriás élmény feeling.

Miután visszamentünk a kiindulási helyre, kaptunk ebédet, csirke, rizs, bab, kis saláta (ez utóbbi errefelé a standard kaja)

Volt egy medence is kis sziklás csúszdával, itt lehetett ejtőzni picit még visszaindulásig.

Visszafelé a buszon elaludtam, majd mivel nem volt nálam kis címlet, több borravalót adtam mint akartam volna - lúzer megint, és azt hittem már késésben vagyok a hajóra visszamenetelben, rohantam a tenderhajóhoz, aztán kiderült, h még 2 óráig volt tenderhajó, csak rosszul emkékeztem az utolsó indulási idejére.

így viszont még volt időm picit aludni mielőtt mentem törölközőt hajtogatni.

Ha valaha még Belizeben járok mindenképpen inkább valami vizes mókára megyek el. Az viszont biztos, h csak szervezett úttal lehet itt jönni menni mert egyébként átvágnak, és amúgy sem biztonságos itt csak úgy kolbászolni egyedül.

Azért persze jó volt ez is, csináltam pár képet.(klikk a képre)