kidobta már a taccsot, de ez most engem is megviselt kicsit, mert
tegnap délután nagyon fájt a fejem. Bár lehet, h csak kevés vizet
ittam. Mindenesetre mire végigmentem a 26 kabinon addigra nagyjából
elmúlt.
Egyébként elég viharos az időjárás, és néha úgy recseg ropog a
hajó belül mintha valami kalandfilmben a bárkák, és szinte hallani
ahogy az öreg matrózok kiabálnak.
Szóval akkor most itt lehetünk a hurrikán szezon kellős közepén.
Jellemző, h nekem fel sem tűnt, h valami vihar van pedig ablak
közelben voltam, de ott csak azt láttam, h jó nagyok a hullámok.
Ennyi. Aztán este mondta András, h látták a navigációs
csatornán, h rendesen tettünk egy 90 fokos kitérőt a normál
egyenes útról, gondolom a vihar miatt.
Jómúltkor is volt egy vihar, ami az üveg mögött állva igazából
bentről nem is tünt borzasztónak. Bentről csak a szürkeség
látszott. (Viszont a felhők olyan jók ilyenkor is.. Nagyon tetszik.)
Kint viszont akkora szél volt, hogy 2-3 napozóágyat belefújt a
tengerbe.... A napozóterasz a hajó tetején van, szóval nem
vízszint magasságban, de persze pont emiatt jobban is érződik a
szél.
Ez a jamaicás héten volt, mikor még A csoport voltunk (szóval friss
ez a sztori mint az aludtej) és péntek délután 3 körül, útban
visszafelé Orlando-ba, az 5.-en a diszkó nagy üvegén át néztem, h
mennyire beborult az ég. Úgy nézett ki az egész hogy volt a felhő
és alatta fehér volt a távolban minden a vízszintig és ebben a
fehérségben halványan derengett egy-két nagyon nyurga magas
épület, sejthetően felhőkarcoló. Az is volt mert megnéztem a
navigációs csatornán és kiderült, h már Miami vonalában voltunk.
(pedig az már nincs annyira messze Orlandótól, Port Canaveraltól a
kikötőnktől, szóval nem tudom mennyivel ment vajon Salvatore, ha
egyáltalán mentünk, mert lehet, h csak úsztunk a vizen.)
Szóval a távolban halványan derengett Miami és láttam ahogy ott
villámlik. Jaj, nagyon szép volt. Próbáltam lefotózni de persze
villámot fogni nem egyszerű és a képeken Miami sem látszik. Azt
csak szabad szemmel lehetett látni.
Később kiderült, h míg én ebben gyönyörködtem addig a
csoportunkbeli összes srác plusz az összes hímnemű közelben
fellelhető housekeepinges supervisor a hotel stewardokkal (ők a
napozós teraszon vannak, teszik ki a székeket, tartják a rendet)
vállvetve azért küzdött, h az 1500 napozószéket összehordják
mielőtt az összes elrepül és/vagy neagyisten plusz még agyoncsapja
az utasokat. Az egyik szék így is a 10.-ről lerepült a 9.-re, ahol
is a medencében parkolt le....
Ezzel én csak akkor szembesültem mikor 4 körül felmentünk szokás
szerint a 10.-en lévő Fish&Chips nevű helyet sikálgatni.
Akkor csináltam ezt a képet.
Mardika és José Fernando küzdelme a napozóágyakkal, széllel
szemben.
0 comments:
Megjegyzés küldése