Budapest-Miami

Szóval tegnap este volt az a Karamell Latte ami isteni volt, de aztán
vagy attól vagy az idegességtől nem aludtam egy percet sem.
Mire végre elindult a gép reggel f8-kor egy kb. 20 perc késéssel,
már a reszketős fázisban voltam és gondoltam alszom de csak egy
kicsit sikerült és mire kinyitottam a szememet már szépen sütött
a nap a felhők felett. Néha elszunnyadtam de nem nagyon. Kicsit
izgultam is a csatlakozás miatt mert az meg 9.55-kor indult, h vajon
elérjük-e, de inkább csak vissza-vissza bóbiskoltam és úgy
döntöttem majd csak lesz valahogy.
Egyszer aztán be is mondta a pilóta, h akinek Miami csatlakozása van
az ne igzuljon, külön ember jön értünk és visz a géphez, így
most nincs más teendő csak annyi, h élvezzük az utat.
Így is lett mikor végre megérkeztünk Frankfurtba rögtön
kiszállás után volt egy srác (jóképűnek mondható kicsit
törökös beütésű német) várt minket kis táblával és vitt egy
busszal. Rajtam kívüll egy másik magyar lány, egy amerikai pár,
egy amerikai pasi, valamint egy nagyobb pereputty 3 kisgyerek, 2 nőci
meg 2 pasi. Az egyik pasi kanadai volt, olyan 60 körüli (és rajta
kívül még valaki az útlevelek alapján de nem derült ki mert a
többiek mind beszéltek magyarul) a másik pasi meg mondjuk jó karban
lévő 50es aki arca úgy nézett ki mint Joe Pesci, a két nő meg a
gyerekek is szöszkék. A kanadaival váltottam két szót mikor már
túlestünk egy gyors útlevélvizsgálaton az egyik kapunál, és már
a Miami gépnél álltunk a helyünkre várva. Ő mondta, h szerinte
most csak azért küldték a buszt mert sokan vagyunk mert volt, h ő
volt egyedül és akkor magányosan kellett rohannia.
Végül a Miami gép is később indult kicsivel. Nekem már régen
megvolt a helyem mikor még egy csomóan jöttek mentek a stewardessek
is jöttek-mentek fel alá. Olyan érzésem volt mintha több jegyet
adtak volna el a business classra mint kellett volna.
Természetesen mindkét gép "fapados" volt. Semmi saját monitor.
Belenyugodtam. Velem ez már csak így van. Így aztán a saját
zenéimre kellett hagyatkozzak, és nekiláttam a kapott könyvnek.
Aki hosszú útra utazik annak csak ajánlani tudom Stephenie Meyer -
től A Burok c. könyvet! Halinak meg köszi érte mert tényleg nagyon
jó. Többmint 500 oldalas és a feléig jutottam 9 óra alatt. Egyszer
szundítottam kb. háromnegyed órát a többiben olvastam.
Most a konyha előtt ültem, a szélén, de nem ablaknál hanem a
folyosó mellett. A mellettem ülő német idősebb házaspár nagyon
szimpatikus volt, kedvesen mosolyogtunk de azért néha nagyon
idegesített, h annyira kicsi ez a gép, h az egyébként totál
normál testalakatú bácsival folyton összeütköztünk a
könyökünknél.
Egy két nagyon gyenge turbulencia volt szerencsére más nem.
Leszállás után fel voltam készülve a hosszú várakozásra meg, h
be kell menjek az irodába és lecsekkolnak de aztán egy olyan
gyerekhez kerültem (indiai vagy valami latin vére volt a srácnak)
hogy gyakorlatilag ő megnézte a papírjaimat, a zöld helyett adott
egy fehér papírt azt töltette ki, megnézte a szerződésemet aztán
már engedett is. Böröndökre kicsit várni kellett de aztán
megérkeztek szépen rendben ahogy jó böröndökhöz illik.
Már azt hittem, h ilyen rekord gyorsan kb. 20 perc alatt már kint is
leszek mikor kifelé menet beírányítottak a csomagátvilágításba
(na ilyen nem volt márciusban) Végül azon is gyorsan átestünk,
csak átmentek a csomagok egy sima átvilágításon aztán ennyi.
Kint dunszt 26 fok.
Kb. negyed órát kellett várni a hoteles shuttle buszra de aztán az
is jött. A rádióból a "Christmas is coming to town" szólt ami egy
cseppet furcsa hatást keltett így a 26 fokban, napsütésben.

A hotelben Tubtim mondhatni már várt. Ő még mindig itt van, pedig
vasárnap kellett volna, h felszálljon a kijelölt hajóra de azóta
sem volt kint a neve. Így aztán együtt kajáltunk majd mondtam, h
akkor én megyek aludni, míg kiteszik a neveket mert most már erősen
éreztem, h tudnék aludni az arcom meg a megfázástól kicsit
pirospozsgás, szóval jobb ha alszom. (Mellesleg egy belorusz
bárpincér lánnyal kerültem egy szobába)
Bár 9-et beszéltünk meg, kb f9-kor rámcsörgött, h kint a lista de
nem vagyunk rajta.
Lementem, és tényleg.
Szóval akkor nem Sensation, vagy legalábbis nem holnaptól.
A holnapi pihenőnap :-)
Talán h a jó az idő elugrunk a Miami beachre :-)) (Mert Tuby egyszer
már kiment de pont akkor zuhogott az eső, és most este is esett
kicsit)
Mondjuk nem csak ezért jó, h még nem kell felszállnom holnap, így
legalább amit kell holnap meg tudom venni, meg legalább alszom egy
jót.

Gondoltam, míg felfelé mentem a szobába karácsonyi dallamoktól
kísérten. Még mindig furcsa :-)